Orbán hű csatlósai úgy estek neki mindennek, aminek nem mertek a választások előtt, mint éhes kutyák a friss marhalábszárnak. Sokat elárul ez a jelenség és egy pontban bizony sűrűsödik is.
Lássuk a bő egy hónapja újraválasztott kormány hajmeresztő mutatványait:
Rögtön első nap azzal kezdték, hogy az előzetesen megbeszélt egyeztetés helyett, elkezdték felhúzni a holokauszt emlékművet, ami miatt ki is alakult egyfajta -már tudjuk, hogy meddő- vita, aminek a végére személyesen A Viktor tett pontot azzal, hogy megmagyarázta Dávid Katalin Széchenyi-díjas művészettörténésznek, a Magyar Művészeti Akadémia tagjának, hogy miként is kéne értelmezni azt az emlékművet, ami kapcsán az alkotója egyértelműen deklarálta, hogy mi mit "szimbolizál". Vita nincs, kuss viszont van, mert szerinte „ez a műalkotás erkölcsi szempontból, gesztusrendszerének történelmi tartalmát tekintve pontos és makulátlan".
Aztán jött a kishantosi botrány. Annak ellenére mai napig tart a huzavona, hogy a bíróság a biogazdaságnak ítélt első fokon. A Fidesz erős jogállamának a példája, hogy minden hivatalos szervet hidegen hagy az a tény, hogy a területet jogosulatlanul tárcsázták ki és most jogosulatlanul vetik be.
Megnyílt a miniszterelnök "nem állami pénzből épült" stadionja, a Pancho Aréna, amiről a helyiek valamiért nem beszélnek szívesen. Ezen esemény kapcsán legalább egy pozitívum történt: kiderült, hogy Tajti Mátyás (a Puskás Akadémia fiatal tehetsége) a Barcelona tehetségképzőjében folytatja tovább.
Sneider Tamást (Jobbik) a nyilvánvaló skinhead és rendőrségi múltja ellenére megválasztották az Országgyűlés egyik alelnökének. Félreértés ne essék. Nem mondom azt, hogy az ember nem változhat gyökeresen (lásd Orbán Viktor esetét), de azt egy kicsit erősnek tartom, hogy az egykoron Roy néven "futó" politikus felelősségteljes szerepek betöltésére kapjon lehetőséget, annak ellenére, hogy van egy 2/3-ad ami azt akadályoz meg amit csak szeretne. Sajnos úgy tűnik, hogy ez a jelenség rendben van. Semmi különös nincs abban, hogy az Országgyűlés frissen választott alelnöke 92-ben még abban csillogtatta meg vezetői ambícióit és tehetségét, hogy I. rendű vádlottként szerepelt egy bírósági tárgyaláson, mivel az általa vezetett csoport utolérte Farkas Béla sértettet, majd -mivel példaértékű vezető- Sneider Tamás leütötte őt? Abszolút nem furcsa, hogy az alelnök és régi bandája a földön fekvő sértettet kézzel, botokkal és kábeldarabokkal ütötték?
Úgy tűnik ápr. 6-a után a miniszterelnök Lázár Jánost is lecsatolta a pórázról, hadd fusson és marcangoljon. Kiszagolt és bele is állt egy olyan dologba, ami fölött nem volt dominanciája. Mivel a Norvég Alapok és az EGT fölött nem tud rendelkezni, pár hete kitalált valamilyen koholt, összecsapott vádat (miszerint a Norvég Királyság közvetve az LMP-t támogatja) és rátámadt az északi államra. Ugyanis elfogadhatatlannak tartja, hogy egy párthoz kötődő nonprofit cég döntsön a pénz sorsáról. Addig-addig húzogatta a bajszát az alapoknak és a Norvég Királyságnak míg elegük nem lett és úgy nem döntöttek, hogy befagyasztják a kutatásra és a felzárkóztatásra küldött pénzeket. Nos ez máshol már elegendő lett volna ahhoz, hogy tarkón vágja a felettese, de ez Magyarország. Ezek után ugyanis Lázár nem befogta a száját, hanem megkérte a norvégokat, hogy a civil szervezeteknek szánt pénzeket is fagyasszák be és tárgyalják újra az "együttműködést". Magyarul Lázárnak fáj, hogy nem ők tudják szétosztani a pénzt és esetleg olyanok is kapnak támogatást akik nem őket éltetik és nem mennek ki a CÖF rendezvényeire. Azért remélhetőleg kicsit megnyugodott a Miniszterelnökséget vezető államtitkár lelke most, hogy kiderült: az ő személyi irányítása alá fog tartozni a fejlesztési pénzeknek való osztogatása, csakúgy mint a kormányzaton belüli szakmai és szakmapolitikai irányítás is. Ez hozzávetőlegesen 8000 milliárd forint kezelését jelenti négy év alatt...
Az egy hónapja tartó furcsa viselkedések sorozatából úgy tűnik: a tegnap újra felesküdött miniszterelnökünk nagyon elhiszi, hogy ő a magyar nép azon történetének messiása, amelyet ők alakítanak úgy, hogy kelljen egy megváltó.
Orbán tegnapi eskütételi beszéde a legjobb bizonyíték erre.
Egy árva szót nem ejtett arról, hogy mi várható az elkövetkezendő négy esztendőben itthon, belföldön, mi lesz az oktatsással, mi lesz az egészségüggyel és a mezőgazdasággal. Nem is kell neki. Ő a messiás akit a 2010-es fülkeforradalom tett a helyére, szabadságharcával kilábalt a válságból és elhozta a rezsicsökkentést. Ezzel tudott nyerni, ami sokat elmond a magyar választókról. A többség szarik itt a fékekre meg az ellensúlyokra. A lényeg, hogy vesszenek a külföldi multik és legyen évente pár ezer forinttal kevesebb a villany meg a gáz. Meg is ehetjük a következő 4 évben amit főztünk, ugyanis itt fonódik össze minden, mivel Viktorunk azt is kijelentette tegnap, hogy nincs rajtuk kívül beszámítható politikai erő. Ez a retorika pedig ritkán szokott jót jelenteni.
Miniszterelnök úr én azért halkan jelezném, hogy 600 ezerrel kevesebben akarták önöket vissza és a választók 44%-a, nem 94%-a, de még csak nem is az 53%-a.
kép: saffasogood.com
