Nem az a Viktor

Vannak emberek, igazi politikai túlélők, akikről soha nem lehetett tudni, hogy tulajdonképpen miért és hogyan vannak ott, ahol.

Nagyon nehezen tudom elhinni, hogy sikerült kevesebb mint 24 óra leforgása alatt áttematizálni, de legalább nagyon megosztani, még az utcai közbeszéd szintjét is a netadóval anélkül, hogy bárkiben megfogalmazódott volna a nagy hírverseny közepette a kérdés: "Hogy nem jött eddig erről belsős info, ahogy mindig?!"

Sokszor sok emberben felmerülhetett már a kérdés (bennem is):

Miért szavaz olyasvalaki a Fideszre, akinek ez nem közvetlen érdeke (pl.: államtitkár)? A rejtély megfejtését E. Szabó Lászlónál találta meg édesapám.

Kvantumfizikai magyarázat következik, A nyitott jövő problémája c. műben a kérdésre megvan a válasz, a szabad akarat fenomenológiája tárgyalási részben. Íme:

"A kompatibilizmus persze analitikus képtelenség, ha a szabad akarat általunk adott definíciójához ragaszkodunk. Mindazonáltal a Newcomb-paradoxon példáján láthatjuk mennyire fontos annak megértése is, hogy hogyan értelmezhetjük egy determinisztikus világban a szabad akaratra vonatkozó objektív tapasztalatainkat, illetve az akarat szabadságának szubjektív élményét, amely persze, ha bonyolultabban is, de -mint bármely más pszichikai jelenség- elvben tárgyát képezheti az objektív tapasztalásnak.

Az első és legfontosabb kérdés persze az, hogy tisztázzuk, miben is áll ez a szubjektív élmény. Egyes értelmezések szerint a szabad akarat szubjektív érzése nem más, mint annak retrospektív érzése, hogy „gondolhattuk volna másképpen is". Grünbaum szerint ilyen szubjektív érzés nem létezik. Nem ismeretes, hogy lenne bármiféle pszicho-neurológiai megfelelője egy ilyen érzésnek. Amit a gondolat szabadságának szubjektív élményeként átélünk, az tulajdonképpen acselekvésszabadságának szubjektív élménye. Annak élménye, hogy „cselekedhettünk volna másképpen, ha másképpen akartunk volna cselekedni, azaz, ha másképpen gondoltuk volna". Ez azonban nem azonos azzal az (állítólagos) élménnyel, hogy „gondolhattuk volna másképpen". Egyáltalán nem magától értetődő, hogy van-e szabadságunk azt illetően, hogy mikor mit gondolunk. Egy elakadt liftben ránk törő klausztrofóbikus gondolatok helyett szeretnénk mást gondolni, de nem megy! Az agykutatás bizonyos kísérleti eredményei is arra utalnak, hogy egyszerű döntési szituációkban agyunk csak néhány tizedmásodperc késéssel, utólag „értesít" bennünket döntéseiről.

Egyes értelmezések szerint a szabad akarat szubjektív élményének forrása az a tapasztalat, hogy a jövőre vonatkozó döntéseinket/akaratunkat bármikor visszavonhatjuk. Ha ma úgy gondolom, hogy holnap Miskolcra utazom, akkor bármikor visszaléphetek ettől az elhatározásomtól. A Newcomb-paradoxonban, a döntésemet szabadnak érzem, mert kimondása előtti utolsó pillanatig megváltoztathatom azt.

Vegyük észre azonban, hogy ez nem a szabad akarat közvetlen megélése. Hiszen a következőről van szó: a "t" pillanatban úgy gondoljuk, hogy a t+∆t pillanatban t+∆t(t) gondolatunk, akaratunk lesz. És ezt megváltoztathatjuk, vagyis a t+∆t pillanatban akarhatunk mást, mint amit a t pillanatban gondoltunk, hogy akarni fogunk a t+∆t pillanatban, azaz annak a t pillanatbani (pontosabban, ha ragaszkodunk a közvetlen tapasztaláshoz, akkor a t+∆t pillanatbani) megélésér̋ol van szó, hogy Xt+∆t(t)6=Xt+∆t(t+∆t).

És ez nem ugyanaz, mint annak az állítólagos élménye, hogy „akarhattuk volna másképpen is", hiszen az annak a t pillanatbani megélését jelentené, hogy egy korábbi t−∆t pillanathoz tartozó Xt−∆t(t−∆t) gondolatunk lehetett volna más, valamilyen Xt−∆t(t−∆t)6=Xt−∆t(t−∆t)."

Így talán egy kicsit egyszerűbbnek tűnik a dolog. Azért van egy olyan érzésem, hogy a baloldali összefogásra szavazók viselkedését valahogy a káoszelméletből kéne levezetni.

Tegnap publikált az Átlátszó egy cikket, benne egy videóval, amiben a forrói lakosok panaszkodnak, hogy nyílt szavazás útján "választhatnak", most vasárnap éppen polgármestert.

Miért? Itt jön a legundorítóbb, sunyi húzás: nem kapnak közmunkát, vagy segítséget az önkormányzattól azok, akik nem tudják bizonyítani, hogy "jó helyre" voksoltak, vagy egyedül mentek be a fülkébe, vagy nem a kinti asztalnál adták le szavazatukat, ahol meg tudták mutatni a kitöltött szavazólapokat, (így a szavazatokat is), a polgármestert jelölő szervezet vagy a kisebbségi önkormányzat delegáltjainak.

És ez a jelenség nem újdonság, a helyiek szerint 8-12 éve így működik.

Olvassátok el a cikket, nézzétek meg a videót:

Rég volt az utolsó írásom. Nincs túl sok időm, meg nyár is van, mindegy is...

Történt július 26-án, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr olyan beszédet mondott, hogy elvesztettem azt a hozzáállásomat, amit -az egyébként teljesen nevetséges- a magyar közélettel szemben tanúsítok.

Azért kerekedett ki a szemem, esett le a vérnyomásom, kezdtem el verejtékezni és akadt a torkomon a szarkasztikus megjegyzés, mert miniszterelnök úr olyan áhítattal és meggyőződéssel beszélt arról, hogy mekkora győzelmet aratott az egyébként hanyatló liberális demokráciák fölött, hogy azt (mint egykori Fidesz szavazó és tag) legvadabb álmaimban sem gondoltam volna.

Sokan megénekelték már és sok fölháborodott cikk is készült a "baloldali" sajtóban, ezért hosszas elemzésbe és okfejtésbe nem szeretnék belemenni, hiszen akik értik és érzik a bajt, azok enélkül is fogják.

Inkább azokhoz szólnék, akik előszeretettel liberálisoznak miközben éltetik a Fideszt. Előre szólok, hogy nem fogom arra kifuttatni a dolgokat, hogy Orbán fasiszta, ettől nem kell tartani.

Óriási probléma, hogy nagyon sok fanatikus fejében összeforrt a liberális demokrácia fogalma az "Elmúlt Nyolc Év" MSZP-SZDSZ bohózattal, különböző Szaniszló féle háttérhatalmas ökörségekkel, a korrupcióval, sok magyar által irigyelt "gazdagokkal", a devizahitelükkel, a rezsivel.

Ezek téves percepciók

A liberális demokráciát nem ezekben érzékeljük. A rendszer nem egy liberális hatalmat, melegeket vagy zsidókat szolgál és erősít. Ezt leggyakrabban radikális iszlamisták állítják, akik egyébként lelki sérült, tanácstalan embereket vesznek rá arra, hogy robbantsák fel magukat egy jó kis mennyországba jutás miatt.

A rendszer azért kapta a liberális jelzőt, mert individuumok kollektív döntései adják az alapját annak. Olyan döntések ezek amelyeket szabadon hoznak. Nem egy párté, nem egy érdekcsoporté és nem is egy emberé, hanem individuumok kollektív döntései. 

Nincsen olyan, hogy illiberális demokrácia. Legalábbis olyan nincs amiben a hatalmi szférán kívül eső emberek beleszólhatnak bármibe és Orbán sem olyat akar építeni, mivel nem lehet.

Sikeres volt a Fidesz pár éve tartó vakító PR hadjárata, mert valahogy össze tetszettek keverni a saját életüket, anyagi helyzetüket és szabadságukat a papíron létező állami vagyonnal, a hitelektől való függetlenséggel és hungarikumokhoz hasonló parasztvakításokkal. Abban a hibában vergődnek, hogy elhiszik azt amit látnak Oroszországból, Kínából, Türkmenisztánból, Kazahsztánból és hasonló Orbán Viktor által mostanában nagyon kedvelt nemzetekből. Amit nem látnak, az egy olyan el nem hanyagolható különbség, hogy ott kuss van mindenkinek és az átlagembereknek (mint ön, a testvére, az anyukája, vagy a barátja) annyira nem jó ott. Ami miatt önökkel ezt el lehet hitetni, az az a jelenség, hogy a gazdaságot húzó és az azokat irányító embereknek tényleg nagyon bejött az élet, de gondolom világos, hogy nem mindenki lehet a Gazprom vagy a Roszatom megbecsült dolgozója. A többieknek nem jut abból a sok (ezer milliárd eurókban mérhető) pénzből semmi sem és ezáltal sokkal jobban hasonlít az önök által vizionizált gonosz, globális háttérhatalmak által irányított liberális rendszerre, mint az aminek az elbukását várják. Ott csak a leggazdagabbak élnek jól és szabadon. Ők is egészen addig tehetnek így, amíg a nagy vezetővel jóban vannak. Emlékezzenek csak Litvinyenkó és a plutónium esetére...

Amiért még nagyon aggasztó, hogy az orbáni demokrácia felfogást sokan beveszik, mert egy általa felvázolt államot, itthon nem lehet külső segítség nélkül működtetni. Tudom, a példa államok nagyon is jól működnek, de van némi bökkenő Magyarország tekintetében:

Nekünk nincsen gyémántunk, aranyunk, kőolajunk, földgázunk, se másmilyen ásványkincsünk és még csak nem is él itt kb. 1.4 milliárd ember. Ezek pedig nagy húzóerői egy gazdaságnak. Tehát mindegy, hogy ki milyen boldog, vagy ki mennyire lázong, az állam kezében vannak az ásványkincsek, amiből fenn lehet tartani egy erőszak rendszert. Magyarországnak nincs ilyen "szerencséje", itthon maximum fejbekólinhatják az lázongót az egyik Seuso kinccsel... Tehát egy csak névlegesen demokratikus állam "sikeres" fenntartásához külső erőre is szükség lenne, ami azért nem lenne annyira nemzeti és nem hiszem, hogy erre lehetne EU-s támogatást kérni.

Orbán Viktor a jóléti rendszer fogalmát inkább szitokként használja és megpróbálja az ingyenélőkkel azonosítani azt. Ehhez csak annyit, hogy minden rendszerben lesznek olyanok akik kihasználják a jóindulatát annak, de nem ez az általános, ha egy állam pedig rosszindulatú, akkor az emberek is azok lesznek benne.

Nagy tévedés az az apokaliptikus kép amit miniszterelnök úr felvázolt az európai jóléti államokról. Ugyanis nincsen kétségbeesés és hanyatlás. Azért mert nem épül hetente egy 45 méteres és 15 kisebb bronz szobor, attól még Svédország, Dánia, Németország, Finnország, Norvégia, Hollandia, stb. nem haldoklik. 

Kedves olvasó, gondolja át: nem attól megy jól egy ország, mert itt vannak a Seuso kincsek, mert csökkent a rezsi, mert közmunkásokkal papíron betömködték a lyukakat a foglalkoztatottságban és még csak nem is attól, hogy ki van írva: Magyarország jobban teljesít. Attól megy jobban, hogy az embereknek vannak választási lehetőségeik, tudnak tanulni és boldogok lehetnek anélkül, hogy bárki a körmükre nézne alaptalanul. Csak így lehetünk kreatívak és kevésbé irigyek egymásra, legyen kormányon egy keresztény-konzervatív párt, vagy bármilyen, de ez egy liberális demokrácia és a jóléti rendszer mibenléte. Azt csak az MSZP és Fidesz találta ki, hogy vakon kell osztogatni a segélyeket, vagy a rezsicsökkentéseket, hogy megnyerjék a választást.

Kép: mno.hu

Tegnap valaki a kormányból nagyon furcsa eseményeket generált és ezzel olyan későbbi állapotot helyezett kilátásba, ami nyílt konfliktusokhoz vezetett a médiában. 

Kész! Az RTL bepöccent és olyan eszközhöz látszik nyúlni, hogy az még a Fidesznek is fájhat. 

Tényleg soha!

Orbán hű csatlósai úgy estek neki mindennek, aminek nem mertek a választások előtt, mint éhes kutyák a friss marhalábszárnak. Sokat elárul ez a jelenség és egy pontban bizony sűrűsödik is.